Állítólag nem lehet a fény egy közegben terjedő rezgés. Hogy ez mennyire nem így van, azt a legjobban egy kisérlettel lehet belátni. El sem kell végezni valójában a kisérletet, elég számolni, hiszen vízben terjedő rezgésegről lesz szó, aminek a fizikája évszázadok óta ismert. Az igazi kételkedők azért elvégezhetik a kisérletet kedvenc horgásztavukon is, bár nem egyszerű.
A legfontosabb, hogy az idő fogalmát most átdefiniálom. Egy másodperc legyen az az egység, ami alatt egy a csónak orrából küldött hullám eléri a csónak végét, és visszaérkezik. Ezt a fizikában fényórának nevezik, de ott nem a víz hullámai mozognak két pont között, hanem a fény pattok oda-vissza két tükör közt.
A kérdés az, hogy a csónakhoz viszonyítva a víz hullámainak sebessége állandónak mérjük vagy nem. Mert a Michelson-Morley kisérlet szerint a fény állandó sebességgel terjed, függetlenül a forrás és a detektor sebességétől.
Mint itt ki fog derülni, ugyan ez történik a vízben is, ha az időt a víz hullámainak terjedésével mérem.
Legyen három csónakunk. Menetirányban egymás után sorban szorosan haladnak a vizen. Az első és a hátsó szerepe a fényóra eljátszása. Mint írtam, hullámokat gerjesztenek a saját csónakuk elejénél, és amikor a végéről visszaérkezik a jel, akkor telik el egy másodperc. Mivel mozognak, ezért szinkronizálni kell őket, pont ahogy a speciális relativitás is megköveteli. Ott fényjelekkel kell ezt elvégezni, itt vízhullámokkal.
A szinkronizálás után következhet a mérés. Csak annyit kell tenni, hogy a középső csónak végéről vagy az elejéről vízhullámokat kell kelteni, és amikor a csónak másik végéhez ér a hullám, akkor a csónak-fényórákkal lemérni a jel futásidejét.
Mint látható, nem egyszerű kivitelezni a gyakorlatban a kisérletet, de kiszámolni már nem annyira nehéz.
